Mátraalmás

Mátraalmás, avagy Szuhahuta története

A Villa Szalamandra otthona, a Mátra északi oldalában, szemkápráztató hegycsúcsok és sűrű erdők ölelésében parányi településen megbújó Mátraalmás. Egyike az ország legmagasabban fekvő, egyedülálló környezeti adottságokkal rendelkező falvainak. Tengerszint feletti magassága: 500 – 600 m. (fotó: Trencsényi Tibor)

A Falu története

A Magas-Mátra északi oldalán fekvő, Szuhához tartozó helység. Részben szlovák lakosságú. Eredeti neve Szuhahuta volt. Mátraalmás a fellelhető régi dokumentumokban korábbi nevén, Szuhahutaként szerepel. Jelenlegi nevét 1962-ben kapta. A hegyvidéki község kialakulása és fejlődése is eltér Szuháétól. Míg Szuha egy tradícionális, egyutcás palóc település, addig Szuhahuta telepes falu, valójában ipari kolónia volt. A település legfőbb adottsága az erdei és hegyvidéki fekvés, amely az elsőként ideérkezők számára ipari nyersanyagokat szolgáltatott. Mátraalmás korai lakói nem földművesek voltak, hanem kézművesek, kisiparosok, fuvarosok, favágók és erdei munkások.A település alapítására a 18. század első felében, a Rákóczi-szabadságharcot követően kerülhetett sor. A hagyomány szerint az itt élők hamuzsír készítéssel és szénégetéssel foglalkoztak. Az üveghutát 1777-ben építették fel, amely jellegében a szuhai közbirtokosság tulajdonában volt. Itt eltérés mutatkozik a Mátra, a Bükk és a Zemplén vidékén található többi hutától, amelyek uradalmi keretek között létesültek. A szuhai közbirtokosságot a már jóval korábban megalapított környező üveghuták jövedelmezősége ösztönözhette a vállalkozás elindítására. A helyi üveghutában gyártott hétköznapi tárgyak eljutottak az ország nagyobb városaiba: Egerbe, Budára és Pestre, de még a távoli Temesvárra is.

A Családok Almáson

Szuhahután összesen négy család – Stork, Gembiczki, Draveczki és Lajgut – települt le, akik megosztották egymás között a feladatokat. E munkamegosztás elsősorban az eltérő szaktudásnak megfelelően történt. A németajkú telepesek az üveghutában szakmunkásként tevékenykedtek, a Felvidékről származó lengyelek hamuzsírkészítéssel, a szlovákok pedig fakitermeléssel és fafeldolgozással foglalkoztak. A település fejlődését hosszú időn át meghatározta a saját szakmához való kötődés.

A falu lakóinak életére minden kétséget kizáróan jelentős hatást gyakorolt a külvilágtól való elzártság. 1782-ből származó feljegyzésekben szerepel, hogy a faluba vezető út keskeny, rossz állapotú, igen köves és agyagos – emiatt szekérrel szinte járhatatlan. A település ebben az évben mindössze néhány kisebb ház és kunyhó épületegyütteséből állt. A viszonylagos elszigeteltség mellett a fejlődés fő irányvonalát a helybéliek erdővel való kapcsolata jelölte ki. Ennek köszönhetően a falu fejlődését és a helyi népesség növekedését nem törte meg az üveghuta 1830-as évekre tehető megszüntetése. Felértékelődtek az üveggyártás melett már korábban is meglévő tevékenységek. Az 1850-es években új foglalkozásként jelent meg a téglaégetés, mely szintén a helyi adottságokat – az erdőkben nagy mennyiségben rendelkezésre álló agyag és tüzifa meglétét – igyekezett kihasználni. A mátraalmási téglaégető azonban soha nem fejlődhetett nagyipari méretűvé a félreeső elhelyezkedés miatt.

A falubeliek csak igen keveset foglalkozhattak földműveléssel, ennek oka egyrészt az erdőtől megtisztított szabad területek szűkössége volt, továbbá a helyi talajok termőképessége országos viszonylatban is igen gyengének számított. Erősen korlátozott mennyiségben burgonya termesztésére, legeltető állattenyésztésre, valamint néhány gyümölcsfajta (téli almafajták, besztercei szilva) termesztésére volt lehetőség. A lakosság kezdetektől fogva foglalkozott a fa megmunkálásával. E tevékenység jelentősége közel két évszázadon át fokozatosan növekedett, a 20. század elejére a helyi lakosság megélhetésének fő forrásává nőtte ki magát. Szuhahután elsősorban szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket, bútorokat és a mindennapok során használt egyéb tárgyakat készítettek. Az elkészült faeszközöket a környék településeit járva, vásárokon értékesítették. A falubeliek ebből a célból gyakran fordultak meg a térség legnagyobb településén, a mezővárosi jellegű Gyöngyösön.

A 19. század

A 19. század második feléről érezhetően csökkenni kezdett a település elzártsága. A népesség növekedett, új családok telepedtek le a faluban. Korábban a meglévő kereskedelmi kapcsolatok ellenére is csak igen ritkán fordult elő, hogy egy falubéli valamely másik település lakójával házasodjon össze. A falu népessége a II. világháború előtt már meghaladta az 500 főt. 1914-től a faluban fél évszázadon át iskola is működött, a régi iskolaépületben ma turistaszálló található. A két tantermes iskolában 1947 előtt egyszerre több mint 70 gyereket tanítottak. Az intézményt 1972-ben, az általános iskolák körzetesítése során felszámolták. A szuhahutaiak döntő többsége szlovák – „tót” – nemzetiségűnek vallotta magát, magyar és szlovák nyelven egyaránt beszéltek.A helyi lakosság mindig is a római katolikus felekezethez tartozott, templom azonban soha nem épült Szuhahután. Az iskolaépület egyik termében kialakított oltárnál rendszeresen tartottak istentiszteletet, emellett a mai Bem József utca végén, nem messze a régi iskolától 1868 óta áll harangláb.

A 2. világháború

A II. világháború alatt mintegy 50-60 helyi lakost soroztak be, közülük 10 fő soha nem tért haza. Mátraalmás fekvésének köszönhetően a világháborúban is biztonságos helynek számított, a katonai jelenlét a háború utolsó éveiben is jelentéktelen maradt. A faluban csak hónapokkal az ország megszállása után, 1944 októberében jelentek meg először német katonák. Karácsony előtt, 1944. december 20-án egy kislétszámú szovjet alakulat ellenállás nélkül foglalta el Mátraalmást, majd továbbindult a Zagyva völgye felé. A község jelentős veszteségek nélkül vészelhette át a háborús éveket.

Szuhahutát a háború után, 1946-47-ben érte nagy megrázkódtatás. A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény keretében itt is megjelentek toborozni az áttelepülőket. Egy évig jártak az agitátorok házat, földet, nagyobb szelet kenyeret ígérve, utolsó érvként pedig előhozakodva azzal, hogy „úgyis ki kell menni a szlovákoknak”. 1947-ben végül a falu össznépességének 60 százalékát telepítették át Szlovákiába, Rozsnyó, Rimaszombat és Náprágy környékére. A történtek falu zártsága miatt lényegében mindenkit személyesen is érintettek, számos család kettészakadt. A tömeges kitelepülést megelőzően érte el a helyi népesség az alapítás óta feljegyzett maximumot, ekkor 124 család és 576 fő élt a faluban.

A 2. világháború után a XX. század végéig

1945 után alakultak meg a környék állami erdőgazdaságai, amelynek következtében az erdő által nyújtott természeti erőforrások korábbi passzív, gyűjtögető jellegű felhasználását aktív gazdálkodás váltotta fel. További új munkalehetőségként jelentkezett a szocialista iparosítás következtében megjelenő szénbányászat, Dorogháza mellett 1949-ben nyitották meg a Ménkesi bányát. A falu lakóinak mindennapi életét az 1950-es évek kötelező beszolgáltatási rendszere rendívüli mértékben nehezítette. A helyi földek gyenge minősége miatt csak abszurd módon, a szomszédos települések terményeinek felvásárlásával volt lehetséges a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Az 1956-os forradalom eseményeiről a helyi lakosság rádión értesült.

1948-ban készült el az első köves út Szuha és Mátraalmás között, a mai országút is ennek nyomvonalán halad. A településen 1961-től van áramszolgáltatás. Az elmúlt évtizedekben a modern kommunikációs eszközök elterjedésével folyamatosan csökkent a település elszigeteltsége is. Az 1930-as években a tanító házában lévő fülhallgatós rádió még egyedülállónak számított, napjainkban korszerű telefon- és internetelérés áll a helyi előfizetők rendelkezésére. Mátraalmás a mai napig nem tudta teljesen kiheverni az 1947. évi hirtelen lakosságvesztés következményeit, a település népessége az elmúlt 60 év során fokozatosan csökkent. A falu lélekszáma az 1960-as években kb. 250 fő, az 1990. évi népszámlálás idején 142 fő, 2001-ben 133 fő volt.

Mátraalmás napjainkban

A parányi település üdülőfaluvá alakulása napjainkban is tart. A kiüresedő régi házak, valamint a faluban található beépítetlen telkek fokozatosan kerülnek a pihenésre és a csendes, nyugodt környezetre vágyók kezébe. Az utóbbi években egyre többen fedezik fel Mátraalmás egyedülálló adottságait, természetközeliségét.

Ajánlatkérés | Foglalás

Hétvége - min. 2 éj.
Hétköznap - 1 éj esetén 50% felár.
Részletek az árlistában.

Kérlek írd meg foglalási kérésed az ajánlat pontos elkészítéséhez

    Információk

    Adatkezelési tájékoztató 1
    Adatkezelési tájékoztató 2
    Adatkezelési tájékoztató kamera
    Kültéri kamera rendszer biztonságvédelmi okokból üzemel a villák körül
    ÁSZF
    Tájékoztató a koronavírusról
    Jakuzzi Szabályzat
    Átadás-átvételi - az Erdőszéle
    Átadás-átvételi - a Tisztás
    NTAK regisztációs szám: EG20016459, EG21004421
    e-mail: foglalas@villaszalamandra.hu
    Az oldal készítője - Newdoor Communications Kft